Made in Italy

Szasztok....

A Hungarodeón váltunk el. 

Iziben el is kellett dörgetni egykori hűbéruraink leszármazottaival, az orosz kontingenssel, szlovénián át, Olaszországba, a Sesia csodaszép völgyébe, a vízesések földjére.

 Utunk nem volt egyszerű, és bár Sztálin elmúlt, és Putyin eljövendő világuralma közötti rövid pauzát a bürokrácia demokratikus szívatással igyekszik kitölteni, orosz barátaink mozgáskorlátozásával egybekötve, mit sem törödve az asszisztanciával, a "back up team-el (a la Il Casparo) azaz, azzal, hogy minket is ugyanúgy szivatnak...he...De erről később. Elébb stilisztikailag kell rendbetegyem a dolgaimat:

Gazsi, a mi Gazsink, azaz "Il Casparo piccolo grande" megemlitette, hogy nem érti a local akcentusokat, vagyis-bárhová mentünk, a beszámolóban szereplő nevek, sosem voltak semmiféle általa ismert személyhez köthetők, vagyis-akkor még nem tudta, hogy q.....a gyorsan tanulunk nyelveket, helyi nyelvjárást. Így lett Bonifácból "Gavrilov Malenkij" (azaz Kis Gábor, az orosz ortodox bibsi) 

utána meg "il bonifaccio" hiszen átértunk olaszhonba. Vagy a Paolo által, tavaly "El Szattiro"-nak spanyolositott Szatír, göröghonban a "Szatirosz" taljánföldön "Il Szattirano" elnevezést viselheti, és így lett Gazsiból "Il Casparo"..vagy...az Oroszok rendkívül bűbájos, angol-orosz akcentusú megszólitását átvéve a magyar community folyamatos "Dzsjanyi" -zása felém, mivel azt hitték szeretett, de bugyuta útitársaim, ez engem irritál, aztán meg.....se...Milesz ha Kinába megyünk?

No....induljunk mán.

Pár percem (azaz egy óra) volt hogy összecuccoljak, ami megelőlegezte a prelude idegállapotát, volt pár napom, hogy kiderüljön, mit hagytam otthon. A Cora parkolóban vártak a muszkák, négyen, azaz Alexander, az Orosz sztárkajakos, Berlin megszállóinak utódjához méltó elszánt tekintettel, hihetetlen határozott kisugárzással. Maria, a fiatal egyetemista barátnője,

 az új peresztrojka zvezdája, okos, értelmes, igazi full contact lány, Evgeny, a másik fiatal, lányosképű, kissé keleti beütésű, Moszkvai egyetemista (kár hogy a repcsivel érkező húgát nem láttuk már.....elképzeltem....) Asszem őt kedveltük meg leginkább. A szerencsés alkat, aki képes mindenütt jól érezni magát, és Alexey, az igazi orosz, az egyetlen a csapatban, aki szereti a vodkát, az ember, akinek az a sorsa a Team-ben, hogy basztassák, de valószinüleg nagyon szerethették is.

Vettünk ótópályamatricát, Miskolc határában....Nézte a kutas...hát ez meg milyen rendszám? Kérdi...Mondok:Orosz....

Viszem a cetlit, nézem-rajta a rendszám, meg az ország:BURUNDI....

Kérdi a Maria-mennyibe került...mondom...semmi...de miért...mert Burundiaknak ingyenes....de ők oroszok...dehogyis, itt áll-ország:Burundi....you are a nigger?....ez megért nekem 1200 forintot. röhögtem.

Összeszedtük pesten Il Bonifacciot, így Il Szattiranoval együtt hárman vágtunk neki a határnak, Hodos, szlovénia felé, át az Őrségen.

Utunk eseménytelen volt, ....milyen jó ez a Power Station szám, a Communication....pont ezt hallgatom írás közben....

Akkor még nem is sejtettük, mekkora zöldhátú döglégy fekszik nemsoká a tojáslevesünkben, szőrös légylábaival undoritóan kapálódzva.......közben a Power Station átváltott Marc Bolan hajdani sikerére, a Get it on-ra...és ez is mijen jó...

Hiperűrsebességgel jutottunk át szlovéniába, csupa kisbetűvel, mint nemecsek ernő....azért, hogy várjunk vagy félórát, amint a buzijai kipakoltatják a szerencsétlen oroszokat. Nem hiszitek el, mennyire ciki lehet, alkalmasint EU állampolgárnak lenni.

No mindegy, átverekedték magukat, mint Afganisztán hegyein, hogy nem sokkal a határ után megálljunk értekezni. Pár perc, és 10 km megtétele után, meglepett, hogy a másik oldalról, egy szlovén rendőr búrája tolul az ablak alá. Kezdtem kiakadni, az nem lehet, hogy állandóan zaklatják őket, most cuccoltatták ki a buszt, és már megint itt tapad egy közeg.....Ezek nem csecsen terroristák, csak egyszerű Orosz kajakosok.

A dolog ennél zoralabb volt. A "hivatalos közeg" a vízumra volt kiváncsi...ekkor még nem értettem....

Kiderült, evgeny, és Alexey vízuma csak 2 nap múlva érvényes a Schengeni lokálpatrióták közösségében való tartózkodásra, azaz itt tartózkodásuk illegális, de a baromarcú szlovén (kisbetüvel) nem vette észre a határon. Később rájöttek (öt perc) és azonnal utánunk szalajtottak egy fullajtárt...a bánat fogja ki a vitorlájukból a szelet...legyen ebből akár nemzetközi konfliktus is, vállalom.

Én nem lennék Dzsjanyi, a trip szervezője, ha ezt így feladnám. Vagyis az lennék, csak értéktelen, így nyomakodok a szlovénnél. Először könyörgöm, miközben Maria fejelgeti a müszerfalat kétségbeesésében, Próbálom félrevinni, ne legyen tanú, hátha az uniós fizetőeszközt sikerül illegálisan határátlépésre váltani.....

Konklúzió? Úgy b.....ak ki minket, mint az ominózus cicust, kakikálni.

Kora hajnal van, dönteni kell. Mondom Bonny nak, menjünk kicsit vissza, az Őrségben keressünk egy benyilót az erdőben, feküdjünk le, aztán reggel, higgadtan gondoljuk meg...

No...mentunk vagy félórát, köd, szántóföldek, mezők, sehol egy nyomorult liget....végül egy kis belvizes terület mellet ledőlünk, én a kormány alatt, bonni a padlón, Szattiro az ülésen.

Reggelre megokosodom. Felhivjuk Gazsit, a 4. résztvevőt, zizizzen rá a szlovén nagykövetségre, hátha van megoldás, addig kajálunk, etc...Közben az Oroszok szólnak, hogy fékbetétet kéne cserélni az LT-n, keressünk egy alkatrészboltot. Zalaegerszeg a legközelebbi big sziti, de a közeli faluban asszondják, Zalalövöben van bolt. Ezt a nevet, Zalalövö, jegyezzétek meg. Bájos kis település. Az alkatrészbolt a szélén. A kiszolgáló hölgy tájékozott, hozzáértő. Van cucc, nem is drága, és asszondja, ha nem OKÉ, vigyük vissza, visszaveszi. Egy sz...r nap után, ez jó kezdés reggel. A patikában is segitőkészek, a boltban megmutatják hol a takarékszövetkezet, ahol pénzt váltanak, mindenki kedves. Ahogy kedvesek a nagykövetségen is, előre lehet hozni a vízumot, de sok pénz, és legalább egy nap, azaz dobva...

Egy híd alatt, Alex kicseréli a fékbetétet, ebédet főzünk, a nap süt, gyönyörüen, nyugis a hangulat, amolyan álmos nap. Jön egy motoros határőr, szétnéz, aztán ott marad két óráig, a földön üldögélve vitatjuk meg a világ dolgait. Ajánlott irodalom, Moldova György-az örség panasza-nekünk nem lehetett panaszunk ezekre a kiváló emberekre.

Ez a történet nem vicces, ezért mellékelem a túrán készült képek nem evezős-nevetős-galériáját.

Dzsjanyi

Az első képen, valahol az Egua völgy közelében Briko-Store akció lehetett, mert sok kidobott budicsésze volt mindenfelé. Szatiro gondolkodott is rajta, hogy hazahozzuk, és a nagykerében értékesitjük, de inkább belecsináltak az út közepén...átttételesen, a fotó kedvéért...

A második kicsit azért vizes, Gazsi megmutatja, mit nem kéne....

a harmadikon a gazdátlan háromkerekű beinditásán dolgozik gazsi és bonni, nézzétek a bonni fejét!

a negyediken, Bonni mint olaszhonba szakadt magyar útszéli, és Il Szattiráno, mint a kemény dzsigolo strici látható. A kép kuriózuma, a boni bal kezében lévő rózsaszinű dobózsák...

Elindultunk-ausztrián át-ésszerűbb erre menni, hiszen az osztrák matrica cca 2000 forint, 10 napra, és érvényes az egész országra, mig a szlovének állandóan megállitanak pénzt szedni, és arcátlanul sokat, ahogy az olaszok is!!!!!!

Gazsit felkapjuk Grazban, aztán meg sem állunk a Toni kempingig Bovecben.

Reggel-sunny day, a máskor csurig lévő kemp kong az ürességtől, Orosz barátaink Zalaegerszegen sétaálgatnak a moratórium lejártáig, mi meg kolbászolgatunk a Soca-azaz Isonzo-etappjain, kinek kedvéhez,elszántságához mérten.....

A vizállás very good!!! Délutánra Gazsi, aki helyi guide -ként is vállalt munkát már-és Bonni, elindulnak lefelé, a Trnovo alatti szlalompálya, és az utolsó, Abseilstrecke nevű szakasz közötti 4 km, extrém schwehr-a hatos skálán 5-5+ besorolású etapp meghóditására. Ez az etapp, amt sokan -helyesen x-es, azaz evezhetetlen résznek neveznek-nagyon nehéz, nagyon jó technikát, és főleg hideg fejet igénylő folyószakasz. A helyi térképeken is x-el jelölik, valszleg azért, hogy a számolatlan bolondjait ne kelljen fekete zsákban kiszedni a mederből, nehézsége mellett, a kövek rendszertelen elhelyezkedése miatt sok ún. szifon alakult ki itt, átfolyások, kövek által alkotott, keskeny vízalatti csatornákon. Úszni itt-egyenlő a halállal-szinte-lásd az ellenpéldát...you are only a lucky! Azért persze leeveznek itt. akik ezt megteszik, kiváló kajakosok. De Bonni, és Gazsi is az.

Azért sokáig vártunk el Szattiro-val a Kobaridi kiszállónál... (Azaz Caporetto-lásd Hemingway -Búcsú a fegyverektől című utolérhetetlen szösszenetét)

Rekonstruálom a történetet...

Gazsi azt mondta, lehet ezt a részt át kellene emelni (azaz PORTAGE-az evezhetetlen szakaszok parton történő megkerülése)

Bonnink félreérthetett valamit, esetleg át kellene úszni? mert kajakkal veszélyes, hiszen a hengerek fogják a levegővel teli sporteszközt,, a vízzel teli emberi test meg alul átüti a vízhengert...talán így érdekesebb is...Esetleg elszámitotta a másik part megközelithetőségét, és úszva nekivágott a közeli , cca 20 méterre levő partnak....nem számolva be a magas vízállás által indukált víznyomást, elkezdett lesodródni a kajakkal is átemelendő etapp felé....

Idézem Bonnit: b.....eg...jött ott minden. Általában talajközelben utaztam, lehet, ez volt a szerencsém...hoppá, egy henger...hoppá...bedőlt fa...hoppá...szikla..hoppá...nagy letörés......hoppá...minden...cca 5x gondoltam...Bonni, eljött a vég. WW5-ön úszni, na az a nem funny! De bonikánkról készültek képek a felejthetetlen érzelmi aktus után is, mikoris Ő a hölgy szerepét játszotta, a Soca meg az erőszakos férfiét...egy, a nem közösen eldöntött érzelmes randi után.Gazsi az ilyeneket mosolyogva kommentálja: Vicces volt, általában így szoktak meghalni.

Bonni 14 órát aludt ezután. Reggel 5 körül megráztam a sátrát, gyere, megjöttek az oroszok, menjünk eléjük...mire Ő menjél....a.....ba..

Nos, a sikeres határátlépést alvással ünneplik oroszaink, déltájban evezés. Gazsi leviszi őket(is) újra az ominózus szakaszon. Idézem Il Casparot::

Alex nagyon ügyes, de nem szereti ha előtte mennek. Van olyan jó, és Ő vezeti őket, hogy ne kelljen másra hagyatkoznia. Evgeny nagyon ott van fejben, de nem olyan tapasztalt mint Alex. 2x elúszott, de hamar összekapta magát. Maria egy egyszerünek tűnö eset (nem ért el egy limányt, és nagyon tekernie kellett, hogy ne kerüljön bajba) után a training pálya alatt kiszállt, aztán kissé el is tévedt, sokáig kerestük, és nagyon aggódtunk, de meglett) ,

Mi továbbindulunk, ők még eveznek egy napot itt, a slalompályán. Érzékeny búcsú, see you in Sesia!

Az út, Szlovéniából a Sésia felé hosszú, és drága. Milánóig autópályán jutunk el, egy alvópauzát tartva az út szélén, és sok bosszantó kapuszünetet, amelyek rövidek ugyan, de "zsebbenyúlósak" legalább 5 alkalommal fizetünk 4-12 euró közötti díjat, a francba...mellé az üzemanyag is drága....Milánó előtt óriási a forgalom, a völgyben feltünő metropoliszt elboritja a szürke szmog, a kamionok, a 3 sáv ellenére is eltorlaszolnak minden rést...brrrr.....Milánó után aztán Borgosesia felé már nem gázos a hejzet. Eltévedni sem nagyon lehet, egy egyszerü térképről le lehet olvasni az irányokat, ki is van jól táblázva. Nekünk Balmuccia lenne a célpont, ez amolyan központféle, innen könnyen elérhető az összes folyó, azaz a Sesia, és mellékfolyói, a Sermenza, Sorba, Mastallone, Sessera, no meg azok mellékfolyói, az Egua, a Gronda, Landwasser. Bázis lett volna a Monrosa raft bázis, ahol némi kincs ellenében megengedik az alvást (nem igazán értettem, miért jó ez nekünk, hogy "megengedjék" a pénzünkért, hiszen van errefelé kemping, ahol örülnek nekünk, a pénzünkért...hmmm..)

Mellé a folyóparti tisztáson két Caterpillar dekkol (Gazsi mondta is, ...csatázzunk, tiéd a markoló, enyém az exkavátor...)

a föld feltúrva. Benn az étteremben Gazsi igyekszik térképhez jutni (ez a helyi idegenforgalmi, rendkivül részletes kiadvány) de a szemüveges hölgy elutasitó, nincs, mondja...Jön egy másik, bűbájos olasz, igaz csúnya, de azonnal ad.....Megyünk is innen.

Első célpont, az Egua, A Sermenza völgyén, fel északnyugatra, a víztározónál jobbra Egua, balra a Sermenza. Vízet szinte sehol sem látni, a folyók nagyon picik, de hihetetlen meredekek, szikla szikla hátán, időnként nagy, 5-30 méteres vízesésekkel tarkitva. Mindenütt ki van táblázva, egyértelmű jelekkel, az úton a veszélyes szakasz, mindent meg lehet nézni, hiszen szinte állandóan a folyók mellett visz az út, és a dangerous rapidok gyakran hidak alatt vannak, ahogy az első vízesés, a filmekből jól ismert Egua fall, 

cca 10 méter magas, egy gyors csatorna visz a letöréshez, a többi jól látható a képeken. Itt újrázás lesz (...elrontottuk a "boof"-ot, elbambultunk...idézzük Bosszosz jólismert mondatát, de másodszorra sem lesz boof , kicsi a víz (A boof egy technikai elem, nagy letöréseknél, az erős vízhenger kiküszöbölésére a kajakos fenékre érkezik, merőlegesen a vízre, így átugorja a visszaszívást) egyébként itt erre nincs is szükség. Kitünőségeink azonban nem sokkal alább feladják, inkább elmegyünk pizzázni, egy közeli faluba. A pizza olasz módon, a tészta mint a pászka, kevés rajta az anyag, de azért elég jó, és 7-8 euró, azaz drága, meg nem is túl nagy...he...egy kis üveges sör 1000 forint körüli, igaz a barna, a hajdani Nektár sört idéző, finom ital.

Büntetésből a magas autópálya dijak elleni tiltakozásképpen, a Sermenza partján alszunk, egy kis nyaralóhoz tartozhat, egy nyitott fáscsűr mellett, a réten. Gyönyörű hely, és a gazda nincs itthon......Igaz, Gazsi elmegy felderiteni, és a ház felöl érkezik a félhomályban, hangosan olaszul hablatyolva....beparáztatva Bonnit, és Szattirot lefekvés előtt

Másnap megjönnek az oroszok. Újra együtt a csapat.

reggel benézzük a nagy vízesést, aminek a 30 méterét már vállalta egy extrém brigád, egy film erejéig, pár éve. Alex erre szkeptikusan megjegyzi...just lucky....Evgeny meg beleejti a peli dobozát a vízesésbe. Kisebb expedicó indul felfelé, a vízesés alá. A doboz megkerül, és ha már ott vannak, lenyomják a lentebb lévőket. a hídnál bevárom őket, egy tandemrugrásra a Gazsival összevizezem magam....

Újabb kaland a Monrosa-nal, Maria bemegy térképért, a gádzsi meg mondja, nincsen...Bemegy Gazsi is, mondja neki, hogy van....de nincs....de van, megmutatja hol....de nincs...Gazsi megmutatja...de ő nem adhat....

Végül lesz. Oroszaink érdeklődnek, hogy hol a víz. Hát mondjuk nekik, hogy ez itt ilyen, kevés víz, sok kő...De ők nem szeretik a "bouldergardent" nem lehetne valami combosat? Hát megnézzük a Sesiát, ez a legnagyobb a környéken.

 Igaz, mi is csodálkoztunk, amikor a Monrosa-ból a raftosok mentek vízreszállni, hogy hová is....Szóval nézelődünk. Nem nagyon tetszik nekik amit látnak,

 de végül Evgeny vízreszáll Gazsival. Evgeny nek láthatóan mindegy, csak evezhessen, és őt az sem zavarja, ha Gazsi után kell mennie.

 Alexey később csatlakozik a team-hez (a 6-os szakaszt nem kivánta...meg mondták a Maria-ék, hogy a feje egyre dagadt, és egyre jobban parázott a leírásoktól, és el kellett előle dugni végül a könyveket...) Érdekes folyó, de jellege akár a többié a környéken, néhány erős katarakttal tűzdelve. A legmelegebbnél, hosszas szakértés után Gazsi lerongyol, de Evgeny megakad egy köben a vízalatt. azonnal eltűnik, de úgy, hogy semmit sem látni belőle...meghűlt bennünk a vér, de a víz végül kidobja.

 Nem tudtunk volna segiteni rajta. Ez lezárta délelőtti vitánkat. A Riot sniper szar (gazsi) jó (én) ha jó lenne, nem akadt volna be...talán. Egy creekernek legyen felhúzva az orra, mintha meg lenne sértődve...

Visszafelé a Sermenza alsó kanyonrészén meglátjuk Mariat, és Alexet, ahogy hollandok, 

meg angolok társaságában szakértenek a parton, aztán rombolnak lefelé.

 Este tojásdobáló versenyt rendezünk Szattiro párhónapos raktári készletéből...

A képeken a Sesia látható, Gazsi, és Evgeny

Reggelre az oroszok elmennek a többiekért Milánóba, a reptérre. Innen a Dora Baltes völgyébe indulnak tovább, víz után kutatva...(most kaptam sms-t, hogy elmentek az Ötz-re, de nem volt víz, csak hideg. Most a Socan vannak, nagyvíznél újra)

Bonniék meg befejezik amit elkezdtek, Egua, végig. Vízesések, némi para, aztán löködés a köveken, kifulladásig. 

Délután még Sermenza alsó. 

Itt elég nagy a forgalom. Feltünik Simon Westgrath (a gene 17 filmstúdió atyja) olaszok, meg más nációk. A kanyonbejárati henger elég zorró. amig várjuk Casparoékat, odalenn folyamatosan fürdenek az emberek....Mi lehet itt nagyvíznél?

Casparo itt is vehemensen lerombol, a pali megingathatatlan. Az eltelt egy hétben egyszer sem hibázott- és közben fennhangon rossz lakodalmas nótákat üvöltözik....Érdekelne a recept, hogy lehet valaki így ott fejben.....Bonnika is átrombol, visszanéz, elhagyta e a hengert, ezzel a mozdulattal be is gyertyáztatja magát, de kikerül a veszélyzónából.

 Meg se akarták nézni, de egy olasz éppen "stoppolta a hengert" ahogy Gazsi mondta, mégpedig elég hosszan (bár az ő számára ez lehetett az örökkévalóság...heheh...)

Így dolgunk végezével hazaindultunk....